Vegyszer

Csak folyik az idő a fénnyel,
míg keverik a vért a térrel,
de osztják a pénzt az ésszel,
csontig lenyúzott kézzel.
Kölcsönbe kapott szájjal,
nyelik a vegyszert a nyállal,
nézik üveges szemmel,
dobozba zárt totemmel
fizetett káprázat-oltárt,
míg lelküket ábrázatolták,
létüket ábrákba tolták,
abrakot ablakba rakták,
nyüzsögtek, akár a hangyák,
önmaguk voltak a csapdák,
magukat, maguk becsapták,
így tudatlanságba hagyták,
szenvedés lészen az átka,
botorság a bátorságba,
de maradjunk inkább az ágyba,
az Isten, na Ő majd csak, hátha,
felébred helyettünk egyszer,
ha nem lesz a nyálunkba vegyszer,
majd egyszer...
s közzé teszi,
az egyetlen kitétellel,
hogy a kötbért szedi
az ítélettel.