A karma kitin-karma,
Nyakamba marna,
ha hallanám szìvkamrába zárt,
sárba tört szárnyam teher-nevelését.
Szerencsesüketség a világtalanoknak.
A megbocsátás nyálba ölt testet, a vak szemeken,
mìg kenetet etet, a szögre vert szeretet.
Veretes keretben, az ács fia kereszten,
Déemtézeusz.
de feladtam feladni, mert a jel,
égő homlokon parázslik,
mìg duzzadò emlők, emlék-felejtenének.
Asztrál-hangyák birodalmának,
oszlò-tetemképzeletem ad otthont.
Vágyban kìnlòdò
macskadémonnyávogás kìséri,
az éjszaka lényidézős kedvét.
Megrándul az örökké vàgykereső.
Ez megint történik.
Újra gyògyulásromlásba taszìtanak.
Szuperhümmögéssel dobom el a bumerángszagú életeket. Felér egy fél-zazennel.
