Pusztítsd el, ki hamis gondolatot terem,
ki én vagyok, a félelem.
vezess a vezekléshez.
Kés ez mi óv, nem vág
hegyre fel hág, az egyre, hol ág, s bog áld miatta,
mi alatt minden csak falat hord,
ne építs,mert a bontás lesz az idő.
Vezetőd kutasd, míg vezetőd mutatja az irányt.
Mi iránt csak hálád szabad.
Álom-állomás, ne maradj, mert az áldomás elmarad.
Menj velem, hol a menny terem.
Keresd, kutasd, tudat-utad.
Ha rajta, hát rajta, ne tétováz, mert
a máz olvad, s az olvadás gyötör.
A gyönyör vödör telik,
míg időd kitelik, s kiterít.
Merev verembe lépést ne pazarolj.
Halad az út a lábad alatt,
míg mozdulatod teremtés alatt.
A temetés sem könny, sem baj.
Kiforrt. s vette, mit vetett.
Ne sajnáld, egy csepp a cseppben,
légy vidám. Vidámságod, édesíti éned,
éked csupán ez legyen.
Ne lepődj meg e kegyen, hisz a kegyelem
hívott életre, s most is kegyelem vezet éltetve.
Ne félj, csak élj, életről halálra szülik majd
sugárzó arcaidat. S találat a mindig kész egész.
Ismerj ismerőst, s merj látni,
s fázni nem fogsz soha.
A tűz újjá-formáló csókjától riadásod ne legyen.
Adásban tegyen mind nagyobbat az értelem.
lényed kényed-kedvének ne engedd át magad.
Mert az áradat elragad, és kiapad a forrás.
Forrj át a napokon, s jutalmad nem marad el, ha te sem.
Feladatod akaratod ne csorbítsa,
szentek tavában lakozol.
