Olyan boldog vagy
miközben olyan bomlott agy
lakik benned,
hogy a nyelved,
nem ad, csak elvesz.
Ne aggódj meglesz
az ítélet, amit ítélnek
a nagyok,
tudod, a vallástalan papok
meg tisztán látó vakok.
Akik hallanak mikor kapargatod
elsötétült tudatod falát,
azt a mocsárra épített tanyát
Látom a sártól a szemed sem tiszta,
inkább vidd vissza a szavakat mielőtt kiejted,
emészd meg, bizony ott tenyésznek
benned, edd meg, tedd meg,
magadért, magaddal,
Most már tényleg kezdjél valamit az agyaddal
vagy kezeld valami anyaggal,
legalább ideiglenesen
ne nézz rám ilyen idétlenesen,
bár ez is jobb, mint az idegesség,
amitől ide estél.
Ébredj fel mocsári testvér!
