Alaktalan alakoskodásod magtalan,
bár tested réseiben vatta van, mìg vérzel,
de szagtalan kétely emészti el,
menszeszed feledés-fájdalmát.
Àtrakják feletted tervüket a vakok,
mégis hagyok időt, s adok papot,
hátha, a pincsikutyák anyukája
nem melltartòt párnázva ér nővé, bár bő lére ereszt, ha böllérre mászol,
párszor, vagy százszor aszalod ifjú testbe zárt
undor-magányod. Ne félj, állattá lesz, ki àllatot szoptat, s gyermekét veti.
Bölcsessêg-jelenség nem nevel felesleget,
de keres veled sok ellenfelet,
belefeledkezed magad, az emlékhomályba.
Talán. -mondja. Lehet -mondod,
de bontod a múltat, nyùzod a jövőt,
ha van, még lenne, ha nincs, már menne,
de percről percre ezer szellem vesz körül,
s nevelni, rontani òhajt, mìg a lélegzet,
sòhajtás-vágya beigazolt pillanatot teremt.
Bontandò a mondandò,
és omlasztò a kontraszt-szò àradat,
mìg sòvárgod sò-várad magadban,
s nyáladat termeled a hanghoz,
páratlan nyelvedet rìmhez igazìtod,
igéző szemeddel igaz hazugságot csavarsz
Holt-tengeri lepedőbe, s szent fogad lepedéke
ùgy pattogzik, mint szìvekről a szò.
