Kétezer tizennyolc
kivert korcs,
para-menti választás.
A megtévesztett entitás szava.
Ingyen alma, meg disznóhús szaga.
Szabadság, Árpád-sáv,
Régen hullott vérrel kent óriásplakát,
meg az anyád, tokkal.
Akivel vitatkoztál, okkal,
vagy végre egyszer,
szép reményekkel,
egyetértettél.
Vonóval, a népért,
összemuzsikálni az éhbért.
Maga a százalék arány,
meg a hírhedt fülke magány,
ürge talán?
Mert akkor a talány, hogy hova öntöm a vizet?
Oltja a tüzet, vagy mossa a pénzt,
tisztít vagy fullaszt,
békít vagy ugraszt?
Mindegy...megyek,
egy illúzióban veled,
igen,szavazni megyek.,
s összekulcsolom kezed,
s köszönöm,
már lehet, még lehet.
Látod, egyed,
mert az egyed is érték,
s tagadom, hogy ezt már előre kimérték,
s paraszt vakítás lenne csupán,
a nagy cégek diadala.
Hisz háború van,
az eszmék viadala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése