Psziholtak

Psziholt, csiholt tüzük,

Mindig is addiktìv, 

Mert addig hìv, mìg hagyod,

S adod napod, kapod lapod,

Nap nap után, s elesel bután,

Az LSA után, LSD.

Lám elestél, Feldmárral,

Bő nyállal, elánnal,

Sem jött a megoldás,

Csak a pszihològás szabadkötélen.

Agymaraton, nem javìt a kavaron,

Mit csorba éllel,

közönyszüleid szavakon túl eladtak

Maguknyugtatására lelkedért.

Leplezendőn hazugsármosságukkal,

Felejthagynak el téged is.

S hogy lényed pòtapumestere,

Mesmer-e, az Anton-i.

Kiderül, ha odaát a parton, mi

már mágnespalotában 

alszunk nélkülük.

Tujon

Vàr a massza, hádészi,

meghoztad? Add már i..

Ő vagyunk? Á, még mi!

Á még mit nem!

Vagynyugat,

Mozgolòdò vaktudat.

Forgolòdò vadnyulak,

Alice-nak, alusznak.

Tanìtásuk axiòma:

fürödjünk a Nyugta-tòba.

Boltba már a Tubi-szòda,

Lautrecnek tudtommal,

külön tujonnal,

Időtlenné olvadással,

MinKetaminden áthatott,

Valòsabbá álmodott, nálatok.

Időutazò

Neked ìrom jövőlegény!

Szerencsés vagy,

ha ide tévedeztél. 

S làm olvasni is tudsz.

Akarsz e magyar verset?

Magyart, hát!

Itt és Most!

Ide tapadtam,

a papìrra, képernyőre,

adattárba...mikor mi.

Szerelmes szìved,

lüktetőn idézi benned szavaimat.

Voltunk, s vagyunk.

Szellemköltők, időutazòk.

A vers, nem az időben ìròdik.

S nem is azoknak.

Az elmúlt költők nem ìrnak verseket.

Verset csak egy időutazò ìrhat.

S minden szò változik.

Hádészban vagyunk,

s mi vagyunk a Hádész.

Kollektìv tudattalan.

Akasha-krònika.

Tudattár.

Anyámtyúkja.

Minden Purgatòrium létezik.

Ki ébred fel bennünk?

Ezerholtak elhasznált szavai kiket idéznek?

Ismét az leszek, aki mindig voltam.

De amikor vagyok,

ez a pillanat vagyok.

Érzed?

Itt vagyok.

Benned.

Figyelj!

Mi vagyunk ez a pillanat.

A holt költők társasága.

Sosem mondtunk semmit.

A versek nem ìròdnak.

Most születnek.

Benned.

Bennünk.

Itt vagyunk.

Lélegezz!

Viszlát időutazò!

Aggòdcpont

Keserédes, agg òda ássa ki,

megint a kopogtatò távolközelségedet.

Bölcstudásolvasztò vàgyravatalra teszel.

Megintelligens lélekvezetgetéssel kezded

Reményálom uralomfosztogatásod.

Ismerlek logikábulat!

Féllek szìvrák!

Viszontszeretlek.

Aggòdcpont. 

Talán kozzunk!

Szeretek kozni.

Istentelet

Nem-szeretet, figyelemhiány-fa. 

elveszejtett kibontakozàstűz.

Önpusztulás, sziromvölgyén.

Sohanemlétezés, hiány-talánság.

köszönömüresség, adomtalan.

Seholtalálom istenteletek!

Déemtézeusz

A karma kitin-karma, 

Nyakamba marna,

ha hallanám szìvkamrába zárt,

sárba tört szárnyam teher-nevelését.

Szerencsesüketség a világtalanoknak.

A megbocsátás nyálba ölt testet, a vak szemeken,

mìg kenetet etet, a szögre vert szeretet.

Veretes keretben, az ács fia kereszten,

Déemtézeusz.

de feladtam feladni, mert a jel, 

égő homlokon parázslik, 

mìg duzzadò emlők, emlék-felejtenének.

Asztrál-hangyák birodalmának,

oszlò-tetemképzeletem ad otthont.

Vágyban kìnlòdò 

macskadémonnyávogás kìséri,

az éjszaka lényidézős kedvét.

Megrándul az örökké vàgykereső.

Ez megint történik.

Újra gyògyulásromlásba taszìtanak.

Szuperhümmögéssel dobom el a bumerángszagú életeket. Felér egy fél-zazennel.

Bazdmegismerem

Baszòdjálmármeg,

szellősìmogass,

teremjellemet,

kevertterveket,

csavardelvemet,

szavakkellenek,

mertaszellemek,

körülverdenek,

csapatszerverek,

kerekterveket,

keresztülveszik,

mindenátokán,

jobbhaláltusán,

fürdeléknyomán,

tudattéridőn,

mindenébredőn

szerterévedő,

emberismeret,

nélküliskolán,

szenvedésfolyán,

párapillanat,

várvavillanás,

ottestünkrejel

szeretszétnevel

szertefulladò,

ringatòhajò,

türelmélyrejár,

tengerlyedelem,

aztmegénsemég

bazdmegismerem.

Nemhiszem

Leszállom én a tejutat,

Lepipálom, és talán,

kicsit meg is toldom ám,

karmaszárad oltomán,

Tokmány okán, foltosan,

Toronyszárral ormosan,

Koromkézzel korelál, 

kotradékom kornyevál,

Karneválba ketrecek,

Keresztelnek verseket,

Terebélyes türelem,

kevergél az üregen,

amit hagytál velemér,

szaladgál egy denevér

szerűség, idebenn,

idegen régiò,

légies, mégse jò,

mégse szép,

csak veres, kerekes,

meredek, tátogás,

kacsát les, mégse lát.

Tagadásos teraszos,

okok nyomán melaszos,

ferdelék, bár igaz,

ha vanos, megazért,

fapados igazos,

sűrűség. -Lesz e még?

kérdezed. -Van e már?

keverem. Az bizony,

szerelem, voltemás,

nemhiszem.

Áldás

Ki fegyvert fog, gyilkos.

Ki fegyvert küldd, cinkos.

Kilátástalanság a belátás hiánya,

S a bölcsek évezredek òta hiába

árasztják a fényt,

ha balgák tényt álmodnak köré,

S tényezőknek képzelik magukat.

Meddő önigazságuk, aknamező csupán,

S az igazság békével gyújt alá a szeretetnek.

A nagybetűs sokérdekűt jelent,

a szervezetek, csak haszonért szervezettek.

A belátásnak érve,

Nem hat már a térre,

sem agyra, sem szìvre.

Rozsdakoporsòk az égre-földre-vìzre!

Küldd sarjaidat bottal csontokért a pokolba,

S merd hazádnak nevezni évezredek koncvidékeit!

Együttérzőn nyomd más gyermekének kezébe  a pusztìtás atribútumait!

Taktikázz, s gyötört lelkekkel szòrd fel utadat!

Legyél büszke, gőgös, hibáztass mindig mást!

Nyerj, védj, légy gonosz!

Csak szakadjon ki hangszálad, s öntse el tüdődet véred, ha mégegyszer népednek mered nevezni megnyomorìtott embertársaid!