Fürdetlen tűrhettem,
másoknak szitkait,
lányokban fürdettem,
önmaguk titkait,
szívemben kutattam karójat a vágynak,
szemedben kerestem hibáját anyádnak.
Elveszett! - mondták rám csalódott tanárok,
morogtam: én még a sírodra pisálok!
Kirúgtak, sokadszor, nem bántam,
nincs az az Isten, hogy hibámat belássam.
Múltak a hónapok, évek,
csak néztem a lázadás mivé lett:
Ha a világ változni nem akar,
mulassunk, míg a föld betakar.
Ez meg itt mit akar?
Méghogy én dolgozzam,
a rendszer hibáit holtomig foltozzam?
Anyádat! Előbb leszek inkább hajléktalan,
hisz munkától boldogtalan,
kinek hajléka van!
Család? Az meg minek?
Gyerek? Kinek?
Nincs elég rabszolga még e sárkupacon?
Életemet ennyire még nem unhatom.
Adj inkább egy felest! Ebből is meg abból is!
Úgyis jön a zsebpénz, ettől is meg attól is.
Mi? Felment a cigi ára?
Na menjetek a picsába!
A kurva politika megint,
menjünk tüntetni, az beint!
Meg buli is, főleg, ha lángol,
a rendszer őreinek verdájától,
szemünkben a forradalom tüze.
De jaj, beköszönt a baj.
Az ócska könnygázt lecserélik hamar.
Ez így már nem vicces,
nem leszek bilincses!
Az utcán aludni sem jó mulatság télen,
a fesztiválszezonnak is vége régen.
Tolvaj, rabló se leszek
susogós nadrágot nem veszek.
Van némi becsület,
a törvény is csak a bűnöst veri meg.
Vagy azok egymást,
s vár rájuk a fegyház.
No abból nem kérek
Inkább hazalépek.
De tárt kar helyet mi vár?
A tékozló fiúnak mi jár?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése