Toxikológia

Ez voltam én, de mi lehettem volna,
ha nem szívok minden port az orrba?
Sorban a csíkok, az hittem hízok,
de fogyok..
azt hittem, írok, de lopok..
szavakat tőled, mástól,
mily távol kerültem az igazságtól.
Ez már vége lenne?
Nővér, hogy kerültem ide?
Mi ez hely? Azt mondják toxikológia?
Miféle fehér ruhás kolónia
jár itt ide, s oda?
Társadalombiztosítási szám?
Ja, biztos, a társadalom biztos,
a szám meg száraz.
Anyámat ne hívják, az várhat!
Nem kérek kapszulát,
vagy törjék össze.
Vagy én török mindjárt itt mindent össze!
Az mi?
Injekció baszki..
Azt hiszem most már minden rendben,
Itt, itt a vaságyon megpihenek csendben.
Igen ez jó lesz, behunyom a szemem,
repülök, olvadok, jó itt nekem..

Alkimista főzet

Amikor elég volt, akkor sem lett vége,
amikor kevés volt, akkor nem volt fénye.
Amikor sok lett vakított, s mikor nem figyeltem, akkor tanított,
Hallgattam, nem szólt, beszéltem, de kinek?
Figyeltél pont most? Minek?
Féltem, nem volt nyugalom,
Vágytam, jött az unalom.
De jó!- mondtam és rossz volt,
aztán nem is volt semmilyen,
mégis mennyi volt? Mennyi nem?
Most már égsz, de legalábbis füstölsz.
Verj a fejedre, ki ne mássz az üstből!
Ez lesz az, a megvilágosító főzet,
Amiről írt az alkimista kódex!
Ha így iszod meg magad, senki le nem győzhet!
Bölcsek köve leszel, szupernova.
Eltűnsz ebből a létből tova, oda,
ahol yoda, meg a többi mester,
lebegnek, időtlenné főzött testtel.
Hát ne vesd el az egyetlen csodát,
főzd az utolsó vacsorád!
Magad kavard magaddal,
hisz ha egyesültél az anyaggal,
az elválást nem éred el pusztán szavakkal.
Ez az, már puhul a csont is,
ami épít, bont is.
Még pár perc gyötrelem
és jön az örök kegyelem.
Itt van, most olvadsz a fénybe
utolsó korty, vége.

Elmúló időn túl

Milyen az elmúló időn túl szemlélni, e frissülő rothadás-utat?
Ettől már tényleg meghasad a szűkülő, szűkölő tudat?
Már csak a félelembe karoló vágyakozás nyüszítése dicséri az Urat?
Ti, töménytelen élők, meddig töltitek tetemekkel a feneketlen kutat?
Látom, van még erő, csak az erdő fogy, meg a türelem.
Szakadó varratok között is kikukucskálnátok, ügyesen?
Miért tekintenétek körbe csipás szemeitekkel a sebzett tájakon?
Őrjöngés, öldöglés jár fel s alá, vakon,
Hisz e planétán nem lesz nyugalom.
Tudom, a nyers hús szépen csillog.
Villog itt minden, feltűnő, de eltűnő, tűnődni sem hagy,
Csillogsz, villogsz, feltűnsz, eltűnsz, nem vagy.
Vagy mégis, akkor is létezni akarsz, látni amit nem szabad?
Hát tessék, múló szemedben tündökölhet minden reszkető pillanat,
amíg elszalad, de kiáltsd hát világgá,
milyen az elmúló időn túl szemlélni, e frissülő rothadás-utat?