Fölismert herceg

Fölismerem.

Helytanilag nyelvtelen.

Föl is merem adni 

le is merem rakni,

vagy nyelni,

mert nyelvi alak,

salak marad,

hasad falán,

szavad talán,

halántékon

talál, 

s a lány, 

találékony, ma már, 

hisz anyádékon túlra nem vezet,

nem akar rendezett herceget,

de te rendezed, hogy elvezet,

mìg viszed, befogja szemed, 

hát egyed!

hisz az egyed is érték,

ha értékel, s mértékkel,

teszi ezt, térképpel szìvéhez, 

amit térkővel szétképzelt

várába rejteget, s várja a herceget,

amit gerincedből ácsolt lapáttal majdan eltemet.

Bolygòc

Emberdaganat, bolygòhalál,

önzésfolyadék, tornyokban áll,

förtelekinézis, virtunyaságban,

kizsákmányolás indulatában,

abrakodás dagadt nyugaton,

hamburgeci kìsért utamon.

éhezitálás a pusztaságban

fénymeditálás, nyomorgaság van.

vidáma játék abszurdtitása,

bedaráltak a szarturbinába,

nekrotáciò vár a családra,

kötözött kézzel mész a csatába,

észreveszetlen bukásod ára,

hamarostokat raknak a szádra,

feloldanak a Fogyasz-tòban,

befagyasztanak a Halasz-tòban.

Odaátròl, trollkodom majd vissza,

mìg a halál vizét torkod megissza.

Nőfosztás

 Mik ezek a körök?

Az örökbalga ördögök,

hörgő nőfosztással, 

pörkölni pròbálnak,

árnyosztással, már foszlásban 

nyúlnak szürkeállományokba,

éveket s életet lopni, a lányokba.

A vért röhögő, gőg-árkok között,

csalòdelvárások nyomán

a közöny-közök már nagyok,

zömök, merev napok,

gyűrött lapok,

Zörögnek a lakat alatt,

Papok, prédák, 

úszìtják, éld át!

Keselyűk!

Házasodj szerződéssel!

Ájtatos vergődéssel, 

szapulva szaporodj!

Fuss, szaladj a sìrig,

Vagy könny-tompán,

tátott szájjal bambulj,

templomban őrzött ridegséggel,

mereven, kegyelemtől távol,

mìg a pandúr karma,

kényelmedett odébb marja.

Kamattòl kenetig,

Naptòl keletig,

falaktòl szerepig,

játszd meg magad,

mìg aszott lényedre

kìváncsiságod kiapad.

Közönyöm széken

Hála Neked,

Közönyöm szépen,

mint árnyék-kabát a széken,

várja szeretetlenségem,

lélekomlását.

Sokat segìtettél

mikor okkal vetìtettél elém,

bárgyú családi képeket,

és bukádott előzményem,

reményelted  mohò torkodon,

s űzted ismét világgyomrod nyomorába.

Közönyöm szépen,

hasonlìt immár az égire:

fiamat küldöm, magam helyett,

hogy készìtsen Neked helyet, 

asztalomnál, Avalonnál,

ahol örökkévalòságod, árnyék-kabáttal fedhetem,

az utolsò reggelen.

Hìgìtás

Zebrát szìvò utca, devla,

figyelemorgiába feszül-napolás,

csodásan tele a portál,

s gyors létre teleportál

havazott benzin-fegyelemmel,

fehér a remény szìne.

Keresem, visszahoz,

 szeretem,csiklandoz,

 remegek, időt nyerve feledek,

lopva nyelek vegyszeres tudást,

 teszek csudát, puhát, keményet, 

temérdek érdek

felett kefélek teret nyálkás,

szent hìgìtásban.

De jaj, mások sikitásban kopnak tova,

csontuk szìvja bőrüket.

Kártyával húzòtt álerejük,

ragasztja egò-tükrüket.

S az önzés vége önmagára szarik.

Hasonlattal kenem, száradásig,

ahogy a láng, fára mászik,

Tudatos hasadásig,  vár a náci béklyò,

de azt mondom tolljuk, húzzad, még jò!

Vallás-sokk

Szenteltvìz az ágytálban,

A Koránhoz meg korán van,

vagy késő, 

kőkorszakhoz van véső.

Mohamediálj, a moha meditál.

Cölibátus eredménye,

papfaszok a gyerekvérbe.

Buddhaszobor szalutál,

Nemet vált egy szamuráj.

Életfogytiglanig hìzò,

Spirituál krisna-kìgyò.

Hinduista mormogás,

Tömegsìrt egy mormon ás.

Áskálòdò vallás-sokk, 

Voldemorti Marx-átok.

Diktatúrát reinkarnál,

minden ember arcú kalmár.

Gratulálok ti nektek,

búcsúzik egy eretnek, szabadon.