Fogkefe

A létezés fogadalma,
Hogy mi rajtunk fog a karma,
Fog a fegyver, fog a szeg is,
A szerencse fogy és megy is.

Én is megyek kifelé,
Bár tudnám, hogy mi felé.
De viszlek át a vizeket,
Túl a műanyag-hegyeken.

Olajmezőn virágok,
Égő csokrot ott vágok,
Te neked,
Gyújtsuk fel a világot,
Te veled.
De csak ezt.
Viszlek én még tovább is,
Korunkká lett kórházig.
Múltunká lett telepen,
A jövőnket keresem.
Égetőn.
Megvan! Jaj de  fényes, nem is az..inkább kényes,
véres-rémes torzulás, Atyaég!

De várjatok! Van remény!
Nem is vagyok oly szegény!
Van nekem egy hamispappal
Megáldatott fogkefém.
Talán azzal lemoshatjuk,
Te meg én, a jövőt.