hogy ami épìt, bomlaszt,
de épp hidat bontasz,
ha szépìt a torlasz-tò
konc-lasszò,
konc-lasszò,
ami magadra omlasztò,
holt naplòként lopja,
indiántolltartò kalapodat,
s lapozod skalpjaid,
rendbontò lapjait,
mìg napjaid telnek,
s nyelved, jelt vesztve enged neked,
de nyeled az erjedő szelet,
mely vezet, a bent rejlő,
hempergő fênybe,
s végre, révbe érve,
térbe térve tered, veled pereg tova,
noha moha lepi, tétova kéregfedésben
tenmagad térrepedésben rejlő
fennkoszorújàt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése