Milyen az elmúló időn túl szemlélni, e frissülő rothadás-utat?
Ettől már tényleg meghasad a szűkülő, szűkölő tudat?
Már csak a félelembe karoló vágyakozás nyüszítése dicséri az Urat?
Ti, töménytelen élők, meddig töltitek tetemekkel a feneketlen kutat?
Látom, van még erő, csak az erdő fogy, meg a türelem.
Szakadó varratok között is kikukucskálnátok, ügyesen?
Miért tekintenétek körbe csipás szemeitekkel a sebzett tájakon?
Őrjöngés, öldöglés jár fel s alá, vakon,
Hisz e planétán nem lesz nyugalom.
Tudom, a nyers hús szépen csillog.
Villog itt minden, feltűnő, de eltűnő, tűnődni sem hagy,
Csillogsz, villogsz, feltűnsz, eltűnsz, nem vagy.
Vagy mégis, akkor is létezni akarsz, látni amit nem szabad?
Hát tessék, múló szemedben tündökölhet minden reszkető pillanat,
amíg elszalad, de kiáltsd hát világgá,
milyen az elmúló időn túl szemlélni, e frissülő rothadás-utat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése