Tanìtò nézz, állom,
Mert látom, nincs hova bújni,
illannò lányok illata, usgyi.
Már csak emlék,
s a nemlét fenyeget.
nem hogy ezen,
a semmin nevetek!
oly kacajjal,
mi lemarja odvas múltam idejét.
Mìg ártatlan vágyam,
meséket szőtt a számra,
s lágy képen, úszik be a táj
most is a buszállomásra.
Azon a nyáron,
nyurga nyárfák látomását,
emléksétám susogja.
A szavakbòl itt maradt,
menetszélbe várom
mìg nevetgél a mámor,mert szemerkél a zápor,
de vihar mögött is süt a nap.
Gyermeklét, ha táncol,
nem gátolják lomha ősszavak.
Emlékszem, örökléthez láncol
minden pillanat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése