Hìgìtás

Zebrát szìvò utca, devla,

figyelemorgiába feszül-napolás,

csodásan tele a portál,

s gyors létre teleportál

havazott benzin-fegyelemmel,

fehér a remény szìne.

Keresem, visszahoz,

 szeretem,csiklandoz,

 remegek, időt nyerve feledek,

lopva nyelek vegyszeres tudást,

 teszek csudát, puhát, keményet, 

temérdek érdek

felett kefélek teret nyálkás,

szent hìgìtásban.

De jaj, mások sikitásban kopnak tova,

csontuk szìvja bőrüket.

Kártyával húzòtt álerejük,

ragasztja egò-tükrüket.

S az önzés vége önmagára szarik.

Hasonlattal kenem, száradásig,

ahogy a láng, fára mászik,

Tudatos hasadásig,  vár a náci béklyò,

de azt mondom tolljuk, húzzad, még jò!