Déemtézeusz

A karma kitin-karma, 

Nyakamba marna,

ha hallanám szìvkamrába zárt,

sárba tört szárnyam teher-nevelését.

Szerencsesüketség a világtalanoknak.

A megbocsátás nyálba ölt testet, a vak szemeken,

mìg kenetet etet, a szögre vert szeretet.

Veretes keretben, az ács fia kereszten,

Déemtézeusz.

de feladtam feladni, mert a jel, 

égő homlokon parázslik, 

mìg duzzadò emlők, emlék-felejtenének.

Asztrál-hangyák birodalmának,

oszlò-tetemképzeletem ad otthont.

Vágyban kìnlòdò 

macskadémonnyávogás kìséri,

az éjszaka lényidézős kedvét.

Megrándul az örökké vàgykereső.

Ez megint történik.

Újra gyògyulásromlásba taszìtanak.

Szuperhümmögéssel dobom el a bumerángszagú életeket. Felér egy fél-zazennel.