Senkinek írja a semmit a senki,
Ennyi tényleg, tényleg csak ennyi.
Semmiről nem szól, és semmit sem üzen,
Elnyeli majd, e semmit a szívem,
Vagy elnyeri majd a szívedet újra,
Semmivel nyílik a semmi kulcsa,
Ne maradj semmi, nyögöm magamba,
Semmi csak kacag, bomlott agyamba.
Semmivé tettél, semmilyen érzés,
Semmilyen válaszra, semmilyen kérdés.
Semmilyen időn át semmire várok,
Semmit sem érzek, semmit sem látok.
Sötét a semmi? Á, dehogy sötét,
Látszik, hogy nem láttad a semmi ködét.
Elfed az mindent, s a mindent elfedi,
A teret, s időt egymásba nyeli.
A fekete lyuk se születik újjá,
Lyukasztás után is, lyukakat szúrnál
A szemem talán még szúrható lenne,
Ha nézni tudnék, szúros szemedbe.
De nincs a semminek, semmilyen szeme,
Gurul a lyuk felé, s szaladok vele.
Sebemből szivárog semmilyen vérem,
Szememben szivárványt, szívemtől kértem,
S kaptam a semmit, kaptam örökbe,
Semmivé leszek veled örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése