Esés

Nem átgondolt szavakkal,
Lökted el magad,
Zuhanórepüles, ami megmarad.
Ölelj még, szoríts magaddal,
Essünk!
Földetérés előtt még boldogok lehetünk.
Ne nézz le, ne nézz fel,
Csak szemem kutasd!
Ott láthatod mivé lett utam, míg esek veled,
Tova.
Bár esetleges csoda, volt e találkozás,
Virágok szülték meg a változást,
De világon ülni már csalárd szokás,
S már nem segít a bölcs csodálkozás.
Okot kereső, remegő ajakkal kértelek ide,
S hívó szavamra szólt a szent mise.
Megjöttél, foltos lepedőbe, kócos hajjal,
S lélegzeted eget és földet teremtett.