Ne keress este, te beste, te rest,
mert ezt, nem teszed zsebre, mi lesz.
Hát keress az Egyre, s a testre várva, veress a sebre,
a seggre, egyre, másra, hegyre mászva,
árva szája, árja láda, s mi vár ma? A járda.
Szépet lépek, szétment lélek,
ez a vétek, de kérted, s jön véged,
könnyezz szégyen szépet,
már ha járna még, a párnák közti lét,
hol alá ásva, erdei mocsárban várva disznókaparásra,
merenghetünk tova.
Te ostoba, hullaszaggató,
szagosodó ínszalag-avató,
szakavatott tömeggel szembe szaladó,
koporsókaparó.
Te indiántakaró aláfolyás.
Ez az, a takarodód, nyaktekeredőd,
kerek-erdő mélyén feledtető sírásogatásod.
Pedig lehettél volna éjjeli lepkegyűjtögető
vagy nappali fényár-uszoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése